A Tanácsköztársaság alatt a Budapest V. Kerületi Vörös Őrség parancsnokhelyettese volt. 1922-ben jogász oklevelet szerzett, 1926-tól ügyvédi gyakorlatot folytatott. 1939-ben a Nyilaskeresztes Párt országgyűlési képviselőjévé és a Magyar Ügyvédek Nemzeti Egyesületének (MÜNE) alelnökévé választották. 1944. október 17-én igazságügyi miniszterré nevezték ki. 1945. március végén Németországba távozott, ahol amerikai hadifogságba esett, akik 1945. október 9-én átadták a magyar hatóságoknak.
Országgyűlési képviselőként zsidóellenes intézkedéseket követelt. 1941-től ügyvédként és Szálasi Ferenc protokollfőnökeként a Nyilaskeresztes Párt működését segítette. Igazságügyi miniszterként 1944. november elején 47 politikai elítéltet Németországba hurcoltatott, valamint zsidóellenes törvényjavaslatokat nyújtott be és nem akadályozta meg a budapesti zsidók bántalmazását és kivégzését.
1945. december 12-én a vele szemben indított büntetőper során jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-101531
HU ÁBTL 3.1.9. V-101531/1