Iparos családból származott, édesapja cipész kisiparos volt. A nyolc általános iskolai osztály elvégzése után, 1948-tól üzemi gépszerelést tanult a bajai fonógyárban. A segédvizsga letétele után a gyárban maradt, majd Pestszenterzsébeten a Vas- és Fémtömegcikk Vállalathoz ment dolgozni. 1951-ben Szegeden jelentkezett a rendőrségre és a szegedi tanosztályra került. Négy hónap után tettleges függelemsértés és izgatás bűntette miatt a szegedi hadbíróság 3 évi börtönre ítélte. Miután amnesztiával szabadult a bácsalmási termelőszövetkezeti csoportban lett állatgondozó. 1954. augusztusában a Bajai Járásbíróság hatósági közeg elleni erőszakért és a társadalmi tulajdon elleni lopás bűntette miatt 6 évi börtönre ítélték. Büntetését a Sátoraljaújhelyi Büntetésvégrehajtási Intézetben töltötte, ahonnan 1956. november 2-án a sátoraljaújhelyi munkástanács intézkedésére feltételesen szabadult.
Miután 1956. november 2-án kiszabadult Sátoraljaújhelyen a börtönből, először Budapestre jött. Pár nap múlva azonban leutazott Bajára, ahol november 8-án bekapcsolódott a helyi fiataloknak a harc folytatásáról szóló beszélgetéseibe. Másnap elterjedt a hír, hogy a rendőrség felkelőket vett őrizetbe. November 9-én két társával Bobek Károly, géppisztollyal felfegyverkezve, megtámadta a bajai rendőrkapitányságot. A kapuőrség lefegyverzése után Bobek bement a tiszti szobába és gépfegyveréből több sorozatot leadott, minek következtében egy rendőrtiszt meghalt, hárman pedig megsebesültek. A rendőrőrs ügyeleti szobájából kilépő rendőrt is megsebesítette. Ezután a menekülő kapuőrség után is leadott egy sorozatlövést. Másnap harmadmagával elindultak Bajáról, Ausztriába akartak kiszökni. Csurgó községnél a határvédelmi szervek Bobeket igazoltatták, őrizetbe vették, majd Kecskemétre szállították.
1957. április 10-én a vele szemben indított büntetőper során jogerősan halálra ítélték.
HU MNL BKML – XXV-30.b. – 1417/1958
HU MNL OL – XX-5-d. – 1172/1959