1956. október 24-25-én Dunakeszin megalakult a nemzetőrség. Első teendőik közé tartozott a helyi rendőrség lefegyverzése, a szovjet hősi emlékmű ledöntése, illetőleg megtámadtak több helyi üzemet is. A Dunakeszi Vagongyár védelmét október 27-ig Kampf István hadnagy parancsnoksága alatt a 33. honi légvédelmi tüzérezred látta el sikeresen, később felettesei utasítására egységével visszatért az ütegállásba.
1956. október 23-án az 51. légvédelmi tüzérosztályt Esztergomból Budapestre rendelték rendfenntartási célból a felkelés megfékezésére. Szabó Pál őrnagy, az osztály parancsnoka október 23-án még arra kapott riadó-parancsot Mecséri János ezredestől, a 7. gépesített hadosztály parancsnokától, hogy 200 fővel vonuljon fel Budapestre a Budai Nagy Antal laktanyába. Szendi Dezső alezredes, a hadosztály tüzérfőnökének utasítása szerint biztosítaniuk kellett a Belügyminisztérium Jászai Mari téri épületét és a Sztálin hidat.
Motzner Nándor 1956 novemberében a Magyar Néphadsereg Térképészeti Intézetének négy munkatársával elhatározta, hogy átszöknek Ausztriába, amihez Sopron úticéllal hamis menetlevelet és nyíltparancsot állított ki. November 12-én társaival az Építő és Tatarozó Vállalatnak az intézet udvarán álló gépkocsijával Sopronba utaztak, másnap Brennbergbányánál átlépték a magyar-osztrák határt.
A vádlottak a Magyar Néphadsereg Budapest Pf. 2960. számú honi légvédelmi tüzérezred állományába tartoztak: Silye Sámuel és Kecze Sándor tizedesi rendfokozatban rajparancsnoki beosztásban teljesítettek szolgálatot. Az alakulat a kőbányai Kerámia Téglagyár mellett elhelyezett szervezetszerű tűzrendszerbe volt települve. Október 30-án az alakulatnál felső utasításra megválasztották a „Forradalmi Katonai Tanácsot”, amelynek Silye is tagja lett.
1956. október 23-án Veréb László ezredét Aszódról felrendelték Budapestre, ahol különböző objektumok védelmét látták el. 1956. november 1-jén megszökött az alakulatától, hazament Törökbálintra és tagja lett az ottani nemzetőrségnek. November 4-én részt vett Csöme János volt államvédelmi hadnagy letartóztatásában. 1957. január 12-én egy barátjával, testvérének személyi igazolványát felhasználva Bélavárnál Jugoszláviába szökött. A jugoszláv titkosszolgálat a csáktornyai, majd a gerovoi lágerbe helyezte el, ahol kihallgatták őt.