A nyolc elemi osztály elvégzése után több helyen segédmunkásként dolgozott. 1949 és 1951 között katonai szolgálatot teljesített, majd 1952 szeptemberétől targoncavezető volt a Budafoki Kartonlemezgyárban. Tagja volt a Magyar Dolgozók Pártjának.
1956. november 1-jén belépett a XXII. kerületi nemzetőrségbe, amelynek november 6-ig volt tagja. November 4-én Schmidt Vilmos nemzetőrparancsnok buzdítására csatlakozott a balatoni műútnál gyülekező fegyveres csoporthoz, akik a szovjet megszálló erők elleni harcra készülve ellenőrizték a gépkocsikat, azonban a szovjet csapatok közeledtekor elmenekültek. Bátyjával együtt találtak két géppisztolyt, amelyeket a munkahelyükön elrejtettek. 1957. január 10-én Varga Józseftől 2 db géppisztolyt, 6 db dobtárat, 6 db kézigránátot és kb. 240 db géppisztolylőszert kaptak, amelyet még aznap elrejtettek a budafoki Pozsonyi út 43. szám alatt lévő beomlott pincében. A fegyvereket lakossági bejelentés alapján elrendelt házkutatás során találta meg a rendőrség.
1957. január 22-én a Varga Józseffel és társaival szemben indított bűntetőper V. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU HIM HL – XI.22 – 2057/1957