Hat elemi iskolát végzett. 1945 után különböző helyeken, többnyire mint kőműves dolgozott, időnként alkalmi munkákból élt. Különféle bűncselekmények miatt 18 alkalommal, ebből 1945 után nyolc alkalommal volt büntetve. A forradalom kitörésekor a székesfehérvári szovjet katonai parancsnokságon volt kazánfűtő.
1956. november 4-én csatlakozott Székesfehérváron a Vas utcai laktanyában gyülekező civil és egyenruhás személyekhez. Marton László rendőralhadnagy az addig szervezetlen csoportosulást két részre osztotta, az egyik élére Babolcsait nevezte ki. Vezetése alatt a csoport fegyvereket és ruhaneműt szerzett, majd cca. 50 fő fegyveressel a Vadásztölténygyárba mentek a szovjetek ellen harcoló munkások megsegítésére. A gyárban töltötték az éjszakát, őrséget is állítottak. November 5-én parancsot adott az öreghegyi rádióállomás elfoglalására, ahová az egységét „biztosított harci menetben” vezette fel. Útközben betértek a környéken lévő házakba, ahol szovjet katonákat és volt államvédelmi beosztottakat kerestek. Védelmi állást építtetett ki az elfoglalt rádióállomás körül a szovjet csapatok ellen, néhány társával a Vadásztölténygyár felrobbantását is tervezték. Amikor két járőröző szovjet katona megközelítette az öreghegyi állásaikat, először tűzparancsot adott ki, majd az elfogásukra utasította a társait, a katonáknak azonban sikerült elmenekülniük. A közeledő szovjet csapatokkal azonban már nem vették fel a harcot, a csoport tagjai korábban szétszéledtek.
1958. március 3-án a Marton Istvánnal és társaival szemben indított büntetőper II. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU HIM HL XI.22.a BKB 00703/1957