Hat elemi osztályt végzett, majd 1945-ig napszámos volt. 1945-től a záhonyi vasúti pályaudvarra került pályamunkásnak. 1951-ben bevonult tartalékos katonai szolgálatra, majd két hónapi szolgálat után a Ferencvárosi pályaudvarra irányították, később a Ganz Vagon- és Gépgyárba került lakatos átképzős tanfolyamra. A tanfolyamot nem végezte el, hanem Mosonmagyaróvártól Nyíregyházáig, az ország különböző pontjain, általában pár hónapig alkalmi és segédmunkákat végzett. 1947 és 1952 között több bűncselekmény miatt rövidebb-hosszabb ideig börtönben ült. 1956 márciusától a mezőkövesdi Betonútépítő Vállalatnál dolgozott egészen 1957 júniusáig, amikor Nyíregyházán az Államvasutaknál lett vonatkísérő. Innen saját kérésére a tuzséri állomásra került kocsirendezőnek. 1958. szeptember 10-én társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopás miatt őrizetbe vették, de szeptember 13-án szabadlábra helyezték azzal az indokkal, hogy a további fogva tartása a bűncselekmény csekély súlya miatt nem szükséges.
1956. október 25-én Mezőkövesden részt vett a tüntetésen, majd a helyi rendőrkapitányság megtámadásában, ahonnan fegyvereket és felszereléseket hoztak el. Október 30-a körül Budapestre jött. Október 31-én egy alkalmilag összeverődött csoport tagjaiként bántalmazta a Pozsonyi úti lakásáról elhurcolt Tóth Ferenc államvédelmi századost, akit az Aradi utca és a Lenin körút sarkán felakasztottak egy fára, ebben Babér is tevőlegesen segédkezett. Ezután a felakasztott holttest mellett az egybegyűlt tömeg előtt szidalmazta az államvédelem tagjait és a kommunistákat. Innen az Almássy térre ment és csatlakozott a Kovács Dezső vezette fegyveres csoporthoz, akik később a Royal Szállóba tették át székhelyüket, ahol ő is részt vett a szovjet csapatok elleni fegyveres harcokban. November 5-én a fegyveres csoport néhány tagjával átvonult a Divatcsarnok épületébe, hogy feltartóztassák a Keleti pályaudvar felől érkező szovjet egységeket. Az épületet elhagyva az áruházból különböző árucikkeket tulajdonított el.
1959. február 12-én a vele szemben indított bűntetőper során jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU BFL – XXV.4.f.9 – 8101/1958