Szegény parasztcsaládból származott, szülei 1945 előtt gazdasági cselédek voltak. A hat elemi osztály elvégzése után gazdasági cselédként kezdett dolgozni, majd 1942-ben jelentkezett katonai szolgálatra. 1944 augusztusától részt vett a keleti fronton a szovjetek ellen vívott háborúban, 1944 decemberében azonban megszökött az alakulatától. 1946-ban Budapesten az Elektromos Műveknél helyezkedett el laboránsként. 1950-ben továbbszolgálatra jelentkezett a honvédséghez, ahol az írnoktiszthelyettesi tanfolyam elvégzése után főtörzsőrmesternek léptették elő. Ezt követően a légierőnél, mint T. irodavezető szolgált, majd mátyásföldi alakulatnál volt könyvtáros. Utolsó rendfokozata főhadnagy volt. 1956 novemberben leszerelt és a Cementáruipari Vállalatnál gépmunkásként helyezkedett el.
1956. november 2-án szolgálatra jelentkezett a csepeli rendőrkapitányságon és Major Ernő nemzetőr parancsnoktól arra kapott utasítást, hogy szervezze meg a nemzetőrséget és alakítsa ki belső szervezetét. A nemzetőröket századokra osztotta, és századokat úgy helyezte el, hogy minden Csepelre vezető utat lezárjanak. A kialakított struktúrában 50-50 fővel a központi század a rendőrség épületében maradt, a második század a királyerdei iskolába, a harmadik század a szabadkikötőbe, egy szakaszt a Háros szigetre, egyet pedig a papírgyári nyomdához szervezett. Részt vett a szovjet csapatok elleni harcok megszervezésében. Az ő tervei alapján robbantották fel november 6-án a Gubacsi híd előtt a Budapestre vezető csepeli műutat, november 8-án pedig vasbugával megrakott szerelvényekkel záratta el a gyár főbejáratát. A szovjet katonai egységeket azonban nem tudták feltartóztatni, november 9-én áttörték az akadályokat. Andi vállalta, hogy Bécsbe megy segítséget kérni, Budafoknál azonban elfogták a szovjetek.
1957. december 14-én a Kőrösi Sándorral és társaival szemben indított büntetőper III. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-143818/1-3.
HU ÁBTL 3.1.9. V-143818/3a.
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU HIM HL – XI.22 – 742/1957