Jogi és államtudományi végzettséget szerzett. 1908-tól ügyvédként dolgozott, 1918-tól a MÁV-nál volt ügyész. 1933-ban miniszteri osztályfőnökként az Igazságügyi Minisztériumba került, ahol 1935-ben államtitkárrá nevezték ki. Ebben az évben Hajdúszoboszló országgyűlési képviselője is lett. 1938-ban megválasztották a Magyar Élet Pártja elnökévé, majd az Imrédy-kormányban megkapta az igazságügyi tárcát. 1939. novembere és 1945. márciusa között a képviselőház elnöke volt az országgyűlésben. 1944 végétől a Törvényhozók Nemzeti Szövetségének elnökségi tagja volt.
Vezető jellegű cselekményeivel hozzájárult az ország háborúba sodródásához, a népellenes törvények meghozatalához, a fegyverszüneti törekvések megakadályozásához, valamint segítséget nyújtott a nyilas mozgalomnak a hatalom erőszakos megszerzésében és annak megtartásában.
1946. december 28-án a vele szemben indított büntetőper során jogerősen életfogytig tartó fegyházra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-92895
HU BFL – VII.101.c. – fegyenc III – 3394