Szüleivel 1945-ben költözött Budapestre, s mivel nem járt iskolába, a Bajza utcai állami nevelőintézetbe került, ahol elvégezte az általános iskola nyolc osztályát. 1951-ben a Gép- és Radiongyárban lett villanyhegesztő-tanuló. Miután segédlevelet szerzett, villanyhegesztőként több munkahelyen dolgozott, majd 1954 őszén Zalaegerszegre bevonult katonának. 1955-ben a katonai bíróság lopás, a társadalmi tulajdon elleni sikkasztás, orgazdaság, önkényes eltávozás, valamint közokirat-hamisítás bűntettei miatt 3 évi és 6 havi börtönre ítélte. Büntetésének letöltését 1955 szeptemberében a komlói büntetés-végrehajtási munkahelyen kezdte meg. 1956. október 30-án a bányában megalakult forradalmi bizottság több rabtársával együtt kiszabadította. Mivel büntetését nem töltötte le, 1957 áprilisában bevitték a gyűjtőfogházba, majd 1957. június elején elengedték. Letartóztatásakor az V. számú Mélyépítő Vállalat pécsi erőművi kirendeltségén dolgozott.
1956. november 1-én Komlóról kiszabadított elítéltként hazatért Budapestre, majd csatlakozott a XIV. kerületi nemzetőrséghez, mint fegyveres nemzetőr járőrözött a környéken, ellenőrizte a gépkocsikat. November 4-én tagja lett annak a csoportnak, amely a Thököly út és a Dózsa György út kereszteződésénél felvette a harcot az arra áthaladó szovjet katonai egységekkel. Több társával megtámadta azokat a szovjet katonákat, aki bemenekültek a környékbéli lakásokba és megölték vagy megsebesítették őket. Részt vett a Thököly út környékén történt fosztogatásokban.
1959. október 26-án a Futó Jánossal és társaival szemben indított büntetőper XXI. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-145612/1-16
HU ÁBTL 3.1.9. V-150389/3
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU BFL – XXV.4.f – 9019/1959