A nyolc elemi iskola elvégzése után, 1945-ben segédmunkásként a Fémlemezgyárban helyezkedett el. 1946 augusztusában motorszerelő tanuló lett a Szürketaxi Vállalatnál, majd egy év után a SZIT (Szakszervezeti Ifjúmunkás- és Tanoncmozgalom) javaslatára a Petőfi brigáddal kiment Jugoszláviába dolgozni. Visszatérve a Fux és Schlichter-féle edénygyárban, azután a csavargyárban lett segédmunkás. 1948-ban a csavargyár pártszervezetének javaslatára a Kossuth Tisztképző Akadémiára került, tanulmányait azonban nem fejezte be, hanem sorkatonaként szolgált tovább. A csapatszolgálat alatt önkényes eltávozás miatt a katonai bíróság 4 hónapra ítélte. 1950-ben a leszerelése után mint gépkocsivezető a Honvéd Vezérkari Főnökséghez került, azonban egy közúti karambol miatt 3 hónapra elítélték és a honvédségtől eltávolították. Ezután pár hónapig kőművesek mellett dolgozott, 1952 augusztusában lopás miatt ismét 6 hónapi börtönre ítélték. Szabadulása után több fővárosi vállalat alkalmazta, majd 1956 júliusában a Danuvia Szerszámgépgyárban kapott munkát mint betanított gépmunkás. 1945-ben tagja lett a Magyar Kommunista Pártnak, az egyesülés után pedig a Magyar Dolgozók Pártjának, de 1953-ban a sorozatosan elkövetett bűncselekmények miatt kizárták a pártból.
1956. november 4-e után felvette a "Lajdó" fedőnevet.
1956. október 28-án csatlakozott a Lehel úton gyülekező csoportosuláshoz, onnan néhányan a Százados úti kenyérgyárba mentek, ahonnan kenyeret hoztak el a harcoló egységeknek. Ezután bekapcsolódott a Corvin közi csoport tevékenységébe, majd belépett a nemzetőrségbe. A Corvin közben azt a megbízást kapta, hogy szervezze meg a rádióösszeköttetést a Kilián és a Bem laktanyák között. Október 30-án részt vett a Köztársaság téri pártszékház ostromában. Október 31-én a Bajcsy-Zsilinszky laktanyából többedmagával nagyobb mennyiségű fegyvert vitt át a Corvin közbe, november első napjaiban pedig a Belügyminisztérium Fogarasi úti raktárából hoztak el katonai felszereléseket. November 4-én részt vett a szovjet katonai egységek elleni harcokban, a túlerő miatt azonban feladták az ellenállást. Ezután elrejtette fegyverét és hazament. Később felvette a kapcsolatot a Központi Honvéd Kórházban szerveződő ellenállással, maga is bevont ebbe új embereket, majd a csoport politikai vezetője lett. Részt vett a kórházban röplapok készítésében és terjesztésében. November 15-e körül egyik kezdeményezője volt a több kerületi illegális csoport „Délbudapesti Parancsnokság” néven történt összevonásának.
1959. február 14-én a Nagy Józseffel és társaival szemben indított büntetőper II. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-143260/1-5
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU BFL – XXV.4.f.9 – 8016/1958