Édesapja vagyontalan napszámos volt, 1944-ben halt meg a Gestapo fogságában. Szabó János 1945-ben Magyarországon, Békéscsabán telepedett le. Bevonult a demokratikus hadseregbe, innen 1946 decemberében alhadnagyi rendfokozatban leszerelt. Ekkor a békéscsabai textilgyárban helyezkedett el. 1947-ben lopás bűntette miatt 10 évi börtönre ítélték. 1956. október 10-én szabadult a sopronkőhidai börtönből. Kecskemétre utazott és segédmunkás lett a Hűtőipari Vállalatnál. 1956 novemberében Kecskeméten postarablást követett el, amiért letartóztatták, majd 1957-ben újabb 10 évi börtönre ítélték. Büntetését 1959-ben a váci országos börtönben töltötte.
Szabó János 1956. október 26-án Kecskeméten bekapcsolódott az „ellenforradalmi” eseményekbe. Részt vett a főposta elfoglalásában, a postát biztosító rendőrök lefegyverzésében. Egy rögtönzött 10-12 fős fegyveres csoport vezetője lett, erőszakkal szereztek egy katonai sebesültszállító gépkocsit és elindultak, hogy még fegyvert szerezzenek. Először Nagykőrösre utaztak, ahol részt vettek a rendőrkapitányság lefegyverzésében, majd a pártbizottság épületének elfoglalásában és átkutatásában. Ezután Kocsér községbe utaztak, ahol elfogtak és lefegyvereztek egy rendőrjárőrt, majd kirabolták a földművesszövetkezeti boltot. Innen átmentek Jászkarajenőre, ahol lefegyverezték a rendőrőrsöt, ahonnan fegyvereket és lőszert vittek el, majd 48 000 Ft-ot raboltak a helyi postáról. Még aznap este Tiszakécskén lefegyvereztek egy rendőrjárőrt, majd több lövést leadva megtámadták a rendőrőrsöt, de azt az ellenállás miatt nem sikerült elfoglalniuk.
Másnap Szabó Kecskemét városában szovjet harckocsikra lövöldözött, közben meg is sebesült. Október 30-án pedig csatlakozott a nemzetőrséghez, ennek tagjaként november 4-ig rendészeti feladatokat látott el.
1959. november 5-én a vele szemben indított büntetőper során jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-145547