Jogász oklevelet szerzett, 1936-tól hadbíróként és katonai ügyészként dolgozott, legmagasabb rendfokozata százados volt. A II. világháború alatt a Délvidéken, 1944 végétől a Vezérkari Főnökség 3. sz., Sopronkőhidán működő különbíróságán teljesített szolgálatot. 1945 tavaszán Németországba távozott, ahonnan fél év múlva tért vissza Magyarországra, és cukrászsegédként helyezkedett el. 1945 decemberében letartóztatták és ügyében vizsgálatot indítottak, majd 1946. október 5-én a Budapesti Népügyészség bűncselekmény hiánya miatt megszüntette az eljárást.
1941 augusztusában Újvidéken hadbíróként rögtönítélő eljárás során halálra ítélt egy szerb nemzetiségű személyt, akit ki is végeztek. 1945. március 23-án Sopronkőhidán katonai ügyészként közreműködésével halálra ítéltek két vádlottat, akiken azonban az ítéletet nem hajtották végre.
Tisztázatlan.
Jánosi ügyét a Belügyminisztérium két ízben is felülvizsgálta, és sem 1955-ben, sem 1962-ben nem javasolta a perújítást. 1992. március 23-án a Legfelsőbb Bíróság határozata szerint Jánosi 1950-ben tisztázatlan körülmények között halt meg, akkor ügyében vádemelésre és bírói eljárásra nem került sor, ezért a bíróság az 1950-ben hozott ítéleteket mint törvénysértő határozatokat súlyos formai hiányosságok miatt hatályon kívül helyezte.
HU ÁBTL 2.1. I/79-a
HU ÁBTL 2.1. IX/13
HU ÁBTL 3.1.9. V-146224
Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez IV.