Szegényparaszti családból származott, édesapja gazdasági cseléd volt. Két elemi osztályt végzett, majd szülei mellett földműveléssel foglalkozott. 1941-ben behívták katonai szolgálatra. A háború végén Németországba vitték, ahol amerikai hadifogságba esett. 1945-ban megszökött a fogságból és visszatért Magyarországra. Apátvarasdon telepedett le, ahol a földosztás következtében öt hold földet kapott, ezen gazdálkodott.
1956. október 27-én belépett az Apátvarasdon alakult nemzetőrségbe. A szervezet november 5-én megszűnt, a fegyvereket azonban nem adták le a rendőrségen, hanem átadták a Mecsekben harcoló felkelőknek. Novemberben élelmiszerrel és információval támogatta Horváth Géza fegyveres csoportját, majd néhány társával maga is csatlakozott a Kovács Sándor vezette alcsoporthoz. Kovácsot azonban gyanúsnak találták, ezért javasolta meggyilkolását, amelyet november 16-án Pál Lajos végre is hajtott. Társaival fenyegető leveleket küldött a község párttitkárának, tanácselnökének és a helyi termelőszövetkezet elnökének.
Szabó István 1950-től kezdve rejtegetett fegyvereket és lőszert, a nemzetőrként kapott fegyvert sem szolgáltatta be. Ezek mellett kézigránáttal, robbanóanyaggal és nitroglicerinnel is rendelkezett. Testvérének, Szabó Andrásnak elrejtésre átadott két pisztolyt és nagyobb mennyiségű lőszert.
1957. május 20-án a Szabó Istvánnal és társaival szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-141512