Kisiparos családból származott, édesapja cipészmester volt. 1954-ben gépipari technikumi érettségit szerzett, majd a Csepeli Vasmű Szerszámgépgyár részlegénél helyezkedett el művezetői beosztásban. 1955-ben Rétságra bevonult katonai szolgálatra, ahol páncélos tiszthelyettesi iskolát végzett, majd a piliscsabai páncélos ezredhez helyezték és harckocsiparancsnoki, később hadműveleti írnoki beosztást kapott. 1956 november 27-én leszerelt, azonban 1957 januárban újból katonai behívót kapott és letartóztatásáig katonaként szolgált.
1956. október 23-án a piliscsabai ezredénél tartózkodott, s miután az alakulatot felrendelték Budapestre, november 2-án Somogyi mint harckocsiparancsnok két harckocsi élén indult el egységével a Budaörsi úti Károly laktanyába. Menetközben az egyik harckocsi elromlott, megjavításáig Csepelre ment a családjához. 1956. november 4-én, mivel nem tudott visszamenni az alakulatához, Csepelen szolgálatra jelentkezett a Szent István úti általános iskolában székelő fegyveres egységnél. November 6-án és 7-én a Szent Imre téren részt vett a szovjet csapatok elleni harcokban, lövegkezelőként tüzelt a Csepel légterében megjelent szovjet vadász- és bombázó gépekre, egy IL-28-as szovjet repülőgépet eltaláltak. Másnap társaival a Budapest felől érkező szovjet harckocsikra nyitottak tüzet, az egyiket megrongálták, a másikat pedig megsemmisítették, az utóbbinak a legénysége meghalt. November 8-án, miután kilátástalannak ítélte a további harcot, a csoportja beszüntette az ellenállást, és feloszlott.
1958. március 4-én a Kőrösi Sándorral és társaival szemben indított büntetőper VII. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték
HU ÁBTL 3.1.9. V-143818/1-3.
HU ÁBTL 3.1.9. V-143818/3a.
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU HIM HL – XI.22 – 742/1957