Alkalmazotti családból származott, édesapja a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt-nél dolgozott. 1934-ben Budapesten érettségizett, majd az Országos Filmművészeti Főiskola hallgatója lett, ahol 1938-ban fejezte be tanulmányait. Ezt követően 1939-ig a Kardos- és Vértes színháznál dolgozott szerződésesként. 1939-ben bevonult katonai szolgálatra, 1942-ig a tüzérségnél teljesített szolgálatot. Leszerelése után egy évig a Hunnia Filmgyárban dolgozott. 1943-ban kitiltották a filmszakmából, ezt követően segédmunkás lett, többek között a fegyvergyárban, a Hazai Fésűsfonóban, a MAORT pusztaszentlászlói olajkutaknál. 1938-ban rövid ideig tagja volt a Nyilaskeresztes Pártnak, majd 1945-ben egy évig a Magyar Kommunista Pártnak. Demokráciaellenes kijelentései miatt 1948 december és 1949 augusztus között internálták, majd rendőrhatósági felügyelet alá helyezték. Tizenhárom esetben ítélték el pár hónapra köztörvényes bűncselekményekért. 1957 májusától decemberig Kistarcsán volt közbiztonsági őrizetben. Letartóztatása előtt a Gépipari Autófuvarozási Vállalatnál (GAFU) volt kocsikísérő segédmunkás.
1956 október 27-től Budapesten a Baross tér 19. számú házban működő fegyveres csoportban századparancsnok volt. Az október 29-én Nickelsburg László parancsára az épület pincéjében fogva tartott négy személy kivégzésének egyik végrehajtója volt. Október 30-án részt vett az MDP Budapesti székházának megtámadásában, majd az épület elfoglalása után a pártházat védők kivégzésében. November 4-én tüzelt a Baross téren átvonuló szovjet katonai egységekre, másnap a Divatcsarnok földszintjéről lőtte az arra elhaladó szovjet harckocsikat.
1961. július 15-én a Herczegh Benjáminnal és társaival szemben indított büntetőper III. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9 V-147834/10a. III. sz. melléklet
HU ÁBTL 3.1.9 V-147834/10-a. IX. számú melléklet