Paraszti családból származott. Hat elemi osztályt végzett, majd földművesként dolgozott. 1947 és 1955 könnyű testi sértés, közellátás veszélyeztetése és becsületsértés miatt a bíróság pénzbüntetésre ítélte. Belépett a Magyar Dolgozók Pártjába. Sérfenyőszigeten öt évig volt a tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese. Miután leváltották, a családi birtokon gazdálkodott.
Az 1956. október 26-ai mosonmagyaróvári sortűz után a sebesültek kórházba szállításában segédkezett, a sortűzben bátyja és sógora is súlyosan megsebesült. Október 27-én a tömeggel együtt követelte a bűnösnek tartott tisztek kiadását. Miután Vági József, a határőrlaktanya parancsnokának politikai helyettese kivetette magát a tanácsháza ablakán, ezt követően részt vett a holttest meggyalázásában. Onnan a kórházhoz mentek, ahol az előző nap súlyosan megsebesült Stefkó József főhadnagyot ápolták. A tiszt őrizetére rendelt nemzetőrök a tömeg nyomására végül kiadták Stefkót, akit súlyosan bántalmaztak, majd felakasztottak. Október végén átszökött Ausztriába, ahonnan 1957 januárjában tért haza.
1957. december 21-én a Földes Gáborral és társaival szemben indított bűntetőper IX. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
1991. március 23-án a doborgazszigeti temetőben helyezték végső nyughelyére. (NÖRI)
HU ÁBTL 3.1.9 V-141296
HU HIM HL – XI.1. – 156/1957