Négy elemi iskolát végzett, majd alkalmi munkákból élt. 1948-tól 1951 februárjáig sorkatonai szolgálatot teljesített, közben szolgálati vétségért 4 hónapra ítélték. Leszerelése után iparengedélyt váltott ki és mint vándoriparos, drótos tartotta el magát és családját. 1954-ben orgazdaság miatt pénzbüntetésre ítélték. 1956. november közepén családját hátrahagyva illegálisan elhagyta az országot, majd 1957 elején szabályszerűen visszatért.
1952-től tagja volt a Magyar Dolgozók Pártjának.
1956. október 23-án Monoron csatlakozott a tüntetéshez. A következő napokban Tóth Józseffel együtt a monori gazdakör által összegyűjtött élelemet teherautóval több alkalommal felhozták Budapestre a kórházak számára. Október 30-án a Rókus Kórházba szállítottak élelmiszert, majd a kórház környékén igazoltató fegyveresekkel a Corvin közhöz tartozó Vajdahunyad utca 41. számú épületben működő csoporthoz csatlakozott. Még ezen a napon többekkel a Köztársaság térre ment és részt vett az MDP Pártház ostromában. A szovjet csapatok kivonulása után nemzetőr igazolványt kapott és a fegyveres csoport tagjaként részt vett a volt államvédelmi beosztottak és kommunisták elhurcolásában, valamint a fosztogatásokban. November 4-én az Üllői út környékén golyószóróval tüzelt az arra elvonuló szovjet katonákra.
1959. február 24-én a Wittner Máriával és társaival szemben indított büntetőper III. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-142941/1
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU BFL – XXV.4.f.9 – 8046 – 1958