Munkás családból származott. 1945-ben mindkét alsó végtagját amputálták, attól kezdve műlábakkal élt. Az általános iskola nyolc osztályának elvégzése után kitanulta a műszerész és a bőrdíszműves szakmákat. 1953 szeptemberétől az Elzett Vasárugyárban mint zárlakatos dolgozott.
1956. október 23-a után a jelentősebb budapesti eseményeknél jelen volt, de aktívan nem vett részt semmilyen akcióban. November első napjaiban a Dobozi utcai munkásszálláson Bencze Istvántól megőrzésre átvett kettő darab TT pisztolyt, hozzá való tárakkal és lőszerrel, amelyeket elrejtett a szekrényében. Néhány nap múlva Bencze az egyik fegyvert, két darab tárral és a bele való lőszerrel együtt visszakérte, a másik pisztolyt két darab tárral 16 darab lőszerrel Pintér többszöri kérésére sem vitte el tőle. Pintér tudott a fegyver- és lőszerrejtegetésre is vonatkozó statárium kihirdetéséről, de félt a következményektől, ezért nem adta le a fegyvert és a lőszereket az illetékes hatóságnak. December 25-én a munkásszálláson tartott házkutatás során azonban önként átadta azokat a rendőröknek.
1957. január 7-én a vele szemben indított büntetőper során jogerősen halálra ítélték.
HU HIM HL – XI.22 – 2012/1957