A hat elemi osztály elvégzése után alkalmi munkásként dolgozott különböző helyeken, állandó munkahelye nem volt. 1956 előtt három alkalommal állt bíróság előtt: 1949-ben a pécsi katonai törvényszék fegyverrejtegetés vétsége miatt 1 havi fogházra, 1952-ben a pécsi hadbíróság szökés és szolgálati okirathamisítás bűntette miatt 8 havi börtönre, 1956-ban a szentesi járásbíróság zsarolás vétsége miatt 1 havi börtönre ítélte.
Az 1956. október 23-ai események alatt otthon tartózkodott. November 2-án jelentkezett a XXII. kerületi nemzetőrségbe, amely november 6-ig működött. Fegyveres felkelőként részt vett a szovjet csapatok elleni harcokban, elsősorban a balatoni műút környékén zajló összecsapásokban. Schmidt Vilmos nemzetőrparancsnok, mielőtt elmenekült az országból, megbízta Vargát, hogy amikor majd ő jelt ad külföldről, akkor gyűjtsön fegyvereket és szervezze újjá a nemzetőrséget. Varga a volt parancsnok jeladása nélkül elkezdte a fegyverek gyűjtését. December közepén egy budafoki italboltban Dévényi Józseftől vásárolt egy Frommer gyártmányú pisztolyt, majd december végén Steili Károlytól kapott egy pisztolyt, 1957. január 9-én pedig 2 db géppisztolyt, 6 db dobtárat, 6 db kézigránátot és kb. 240 db géppisztolylőszert szerzett Végvári Ferenc Antaltól. Másnap ezeket átadta Batonai Lászlónak és Batonai Istvánnak, akik a fegyvereket elrejtették. A fegyvereket lakossági bejelentés alapján elrendelt házkutatás során találta meg a rendőrség.
1957. január 22-én a Varga Józseffel és társaival szemben indított bűntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU HIM HL – XI.22 – 2057/1957