Értelmiségi családból származott, édesapja gimnáziumi tanár volt. 1930-ban tett érettségi vizsgát, majd alkalmi munkákat vállalt. 1932-ben katonai szolgálatra vonult be. A leszerelést követően előbb Budapesten szövőgyári munkásként, majd Szentgotthárdon segédművezetőként dolgozott. 1937-ben a rábakethelyi közjegyzői hivatalban helyezkedett el jegyzőgyakornokként. 1943-ban elvégezte a szombathelyi községi közigazgatási tanfolyamot és kinevezték segédjegyzőnek. 1943-ban ismét behívták katonai szolgálatra. 1945 áprilisában szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947-ben tért haza. Visszakerült korábbi beosztásába, majd a jegyzőség megszűnése után a szentgotthárdi adóhivatalban helyezkedett el. 1950 júniusában Jugoszláviába szökött, ahonnan 1951 szeptemberében Ausztriába ment. 1956. november 1-jén tért vissza Magyarországra. Hazaérkezése után több alkalommal kihallgatták a rendőri szervek, azonban mindig szabadon engedték. 1957 elején Csabrendek községben helyezkedett el adóügyi csoportvezetőként.
1950 nyarán Rábakethelyen védelmébe vett egy kitelepítésre jelölt személyt, a kitelepítés lefolytatásában részt vevő egyik személyt pedig megfenyegette. A történtek miatti felelősségre vonás elől júniusban a jugoszláv titkosszolgálat (UDB) egyik ügynöke segítségével átszökött Jugoszláviába. Ott őrizetbe vették és Muraszombaton kihallgatták a magyarországi állapotokra vonatkozóan. Zöld beszámolt a szentgotthárdi járásban zajló kitelepítésekről is és segédkezett a tanácsválasztások lejáratásával foglalkozó röplapok lektorálásában is. Jugoszláviában könyvelőként helyezkedett el, idővel szoros kapcsolatba került Magyarországon hírszerzést folytató UDB ügynökökkel. Őt is be akarták vonni ebbe a tevékenységbe, azonban ezt elutasította. Mivel félt a Magyarországra történő visszatoloncolástól, 1951. szeptember 2-án átszökött Ausztriába.
Grazban az angol hírszerzés kihallgatta a magyarországi és a jugoszláv viszonyokról. 1952 elején Salzburgban a nyugat-német és az amerikai hírszerzéssel kapcsolatban álló magyar emigránsokkal került kapcsolatba, akiknek beszámolt a magyarországi helyzetről. Felvették a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége (MHBK) salzburgi csoportjába. Márciusban az amerikai hatóságoknál vállalt munkát. Andreánszky Jenővel tartott fent kapcsolatot, akinek a megbízásából az ott élő magyarok közül kb. 50 főnyi munkást toborzott nyugat-németországi bányákba.
1956 októberében a bányamunkások vissza akartak térni Magyarországra, hogy csatlakozzanak a fegyveres harcokhoz. Zöld az MHBK utasítására kb. 10-12 fővel el is indult, november 1-jén lépték át az osztrák-magyar határt. Mivel az értesüléseik szerint a harcok addigra megszűntek, mindenki hazament a családjához.
1959. április 7-én a Zöld Ádámmal és társával szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként első fokon halálra ítélték. A másodfokú bíróság 1959. május 18-án az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az eljárást megszüntette.
Zöld Ádám a másodfokú ítélet meghozatala előtt három nappal elhunyt a Mosonyi utcai büntetés-végrehajtási kórházban.
HU ÁBTL 2.5.7. I. sorozat 2083
HU ÁBTL 3.1.9. V-142843
HU ÁBTL 3.1.9. V-144838/1
HU ÁBTL 3.1.9. V-166931/14