Értelmiségi családból származott, apja kúriai bíró volt. Reálgimnáziumi érettségit tett, majd elvégezte a Ludovika Akadémiát. Tüzértisztként részt vett a Délvidék megszállásában, 1942-től a keleti fronton, 1944-ben a Kárpátok előterében harcolt. 1945 februárjában Budán szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1946 szeptemberében tért haza. Pálffy György altábornagy segítségével a Honvédelmi Minisztériumba került, majd 1949 augusztusától a tüzértiszti iskola anyagellátó tisztjeként teljesített szolgálatot alezredesi rendfokozatban. 1950 júniusában nyugdíjazták.
1946-tól kezdve anyósa, Rátky Henrikné közvetítésével katonai titkokat tartalmazó adatokat juttatott ki Grazba, az angol hírszerzőszervek számára. 1947-ben Pálffy György beszervezte egy fegyveres összeesküvésbe. Részt vett a bizalmas tanácskozásokon, ahol javaslatokat tett a hatalom átvételére és beosztásait kihasználva sorozatos szabotázs cselekményeket hajtott végre a hadsereg fegyelmének és átütőképességének szétzilálása érdekében.
1950. augusztus 15-én a Vaikó Györggyel és társaival szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
Maradványait 1964-ben exhumálták és felesége kérésére újratemették a Farkasréti temetőben.
1951-ben hűtlenség bűntette miatt feleségét 15 évi börtönre, anyósát, Rátky Henriknét pedig halálra ítélték.
HU ÁBTL 2.1. II/39-a (V-142818/1)
HU ÁBTL 2.1. X/2
HU ÁBTL 2.1. X/9
HU ÁBTL 2.1. X/24