Öt gimnáziumi osztályt végzett Budapesten, tanulmányait polgári származása és a család anyagi helyzete miatt nem tudta befejezni. Rövid ideig a Ganz Hajógyárban, majd a Földkotró Vállalatnál dolgozott, később a Traktoralkatrészgyártó Vállalatnál lett tisztviselő. 1952-ben bevonult hadtáp tiszti iskolára, azonban a „lekáderezése után” leszerelték. 1954 márciusában a Fővárosi Bíróság a „Magyar Ellenállási Mozgalom” elnevezésű, a demokratikus államrend ellen szervezkedő illegális csoport szervezőjeként 10 évi börtönre ítélte. 1956. október 27-én kiszabadult a váci börtönből és hazament Budapestre. 1956 decemberben a belkereskedelmi gépkocsijavító vállalatnál helyezkedett el.
November 1-től 9-ig tagja volt a VIII. kerületi nemzetőrségnek, de érdemi tevékenységet nem fejtett ki. 1957 márciusában a hátralévő börtönbüntetésének letöltése miatt a karhatalmisták őrizetbe akarták venni, ezért illegalitásba vonult, menyasszonya lakásán rejtőzködött. Bár Lukács László felkérésére híranyagok gyűjtésére nem vállalkozott, a régi rabtársával kapcsolatban maradt. 1957 augusztusában Lukács révén megismerkedett F. Nagy Csabával, az ő közreműködésével juttatta ki nyugatra az „Utolsó üzenet” című novelláját, 1957 novemberében pedig Lukáccsal együtt ellopták a Csepeli Vas- és Fémművek belső telefonkönyvét és átadták F. Nagy Csabának. Hogy ne kerüljön vissza a börtönbe, decemberben Lukácstól Tapolyi névre kiállított hamis személyi igazolványt kapott, amivel 1958. február 21-én Mórahalomnál menyasszonyával, Forró Mariannával sikerült Jugoszláviába szökniük, azonban az ottani határőrizeti szervek elfogták őket és átadták a magyar hatóságoknak.
1959. január 7-én a Lukács Lászlóval és társaival szemben indított büntetőper III. rendű vádlottjaként jogerősen életfogytig tartó börtönre ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-146247/1-2
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU HIM HL – XI.22 – 0054/1957