Szegényparaszti családból származott. Egy gimnáziumi osztályt végzett, majd 1939-ben gépészkovács tanuló lett. 1941-ben, a segédvizsga letétele után a diósgyőri vasgyárban helyezkedett el, ahonnan 1948-ban bevonult katonai szolgálatra. A Magyar Dolgozók Pártja javaslatára a hadseregben hathónapos törzstiszti tanfolyamot végzett és századossá léptették elő, később ütegparancsnoki beosztást kapott. 1952-től magasabb parancsnoki iskolán vett részt. Ezután mint képzett tüzértiszt a 7. gépesített hadosztály tüzérfőnöke lett alezredesi rendfokozatban. 1957 májusában Budapestre került a Forradalmi Karhatalmi Tiszti Ezredhez szakaszparancsnoknak.
Mint az esztergomi hadosztály tüzérfőnöke vezető szerepet töltött be a budapesti Mátyás laktanyában a „Forradalmi Katonai Tanácsok” megválasztásánál, majd Mecséri János ezredes kezdeményezésére részt vett a szovjet csapatok elleni harcra való felkészülés megszervezésében. Tevékenyen közreműködött a hadműveleti terv kidolgozásában, ő jelölte ki a tüzelőállások helyeit, majd folyamatosan ellenőrizte azokat. 1956. október 30-án Budapestre felrendelte a jászberényi tüzérezredet, három részre bontva az alakulatot, a Budaörsi, a Nagytétényi és a Bécsi útra helyeztette el az egységeket azzal a céllal, hogy megakadályozzák a szovjet csapatoknak Budapestre történő visszajövetelét. Az ő parancsára rendelte fel a fővárosba Szabó Pál őrnagy az esztergomi légvédelmi tüzéregységet. November 2-án ellenőrizte Budapest főútvonalain elhelyezett ütegállásokat, és a parancsnokoknak tűzparancsot adott ki. Ez alapján a Bécsi úton, a X. kerületi Száva utcai remiznél, a Soroksári út mellett a Juta-dombon és a Nagytétényi úton elhelyezett tüzéregységeknél tűzharc alakult ki az arra haladó szovjet katonai alakulatokkal. November 4-én a Budaörsi úton lévő Petőfi laktanyában tartózkodott, s mint laktanyaparancsnok nem akadályozta meg, hogy a laktanyából lövéseket adjanak le az arra haladó szovjet egységekre.
1958. november 13-án a Mecséri Jánossal és társaival szemben indított büntetőper II. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-143682/1-7
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU HIM HL – XI.22 – 031/1958