Az öt elemi és a két polgári osztály elvégzése után asztalostanonc lett. 1936-ban segédvizsgát tett, 1937 októberéig a szakmájában dolgozott, majd bevonult tényleges katonai szolgálatra. 1939 novemberében szakaszvezetőként továbbszolgálatot vállalt és két évig Pécsen a légvédelmi tüzéreknél teljesített szolgálatot. 1941-ben a jutasi altisztképző iskolára került, az iskola elvégzése után ismét Pécsre vezényelték. 1944-ben egységével kikerült a szovjet frontra, majd az alakulatát visszavezényelték Budapestre, ahol 1945. január 17-én szovjet hadifogságba esett. 1945 márciusában a jászberényi fogolytáborban jelentkezett az új magyar hadseregbe. 1947-ben a Kossuth Akadémiára került. Tisztté avatása után Esztergomban előbb segédtiszti, majd ütegparancsnoki beosztást nyert. 1951-ben a Komáromból Esztergomba áthelyezett alakulatnál ezredparancsnoki kinevezést kapott, végül az esztergomi 51. légvédelmi tüzérosztály parancsnoka lett őrnagyi fokozatban. 1957 januárjában belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba és megkapta a Munkás-Paraszt Hatalomért Érdemérmet. 1957. március 31-től letartóztatásáig az esztergomi karhatalmi tiszti zászlóalj századparancsnoka volt.
1956. október 23-án egységét, az 51. légvédelmi tüzérosztály személyi állományát légvédelmi lövegek nélkül Esztergomból felrendelték Budapestre rendfenntartási feladatok ellátására. Megérkezésük után a III. kerületi Budai Nagy Antal laktanyába helyezték el őket. Október 24. és 27. között alakulatával a Sztálin híd, a Belügyminisztérium Jászai Mari téri épülete és a Láng Gépgyár biztosítását látta el. Október 31-én és november 1-jén Mecséri János ezredes parancsára felhozatta az Esztergomban maradt közepes és könnyű lövegeket a megfelelő lőszerrel, és ezzel teljesen felszerelte az addig csak kézi fegyverekkel ellátott katonáit. A Budai Nagy Antal laktanyában tartott eligazításon hangsúlyozta, hogy feladatuk Budapest megvédése a szovjet hadseregtől. November 2-án Szendi Dezső alezredes parancsára két részre osztotta a felrendelt lövegeket, amiket a Külső-Jászberényi úton és a Soroksári út melletti Juta-dombon helyezett tüzelőállásba. A juta-dombi tüzelőállást személyesen jelölte ki. November 4-én, bár maga közvetlenül nem vett részt a tűzharcban, de a korábbi tűzparancsa alapján egysége tüzet nyitott az érkező szovjet járművekre. A tűzharc során kilőttek két harckocsit, két sorozatvetőt és két tehergépkocsit, valamint több harci járművet megrongáltak. A harcokban 17 szovjet katona és öt államvédelmi beosztott életét vesztette, 50 személy pedig megsérült. A tűzharc után elfogott két államvédelmi tiszt kivégzését nem akadályozta meg.
1958. november 13-án a Mecséri Jánossal és társaival szemben indított büntetőper IV. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-143682/1-7
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU HIM HL – XI.22 – 031/1958