Alsó- és középfokú tanulmányait Budapesten végezte. Felsőfokú tanulmányait a selmecbányai bányászati és kohászati főiskolán kezdte meg, befejezni azonban nem tudta, mert közbeszólt az első világháború, így 1915-ben bevonult katonának. A háború végével a felsőfokú tanulmányait Sopronban fejezte be. 1921-től a Weiss Manfréd gyárban, 1928 és 1944. decembere között pedig az ózdi vasgyárban dolgozott, utóbbi helyen igazgató-helyettesként. 1945. május 26. és december 30. között internálva volt. Szabadulása után a Rimamurányi Rt-nél dolgozott, majd a Nehézipari Központba került a Rimamurányi Rt referenseként.
1948 májusában Dőry Pál megbízta, hogy gyűjtsön adatokat a magyar nehéziparról, annak teljesítményéről, amelyet ő továbbítana az amerikai hírszerzés számára. Regéczy elvállalta a feladatot, jelentéseket adott, amelyekben részletezte, hogy a legfontosabb hazai nehézipari gyárak milyen eszközöket gyártanak és milyen minőségben. Jelentéseiben kitért a Szovjetuniónak és a Jugoszláviának gyártott jóvátételi cikkek gyártására, azok kiszállítására is.
1949. május 21-én a vele szemben indított büntetőper során jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-90056
HU ÁBTL 3.1.9. V-166931