A négy elemi osztály elvégzése után 12 évesen téglagyári munkásként kezdett el dolgozni, később kitanulta a villanyszerelő szakmát. 1937-től 1939-ig tényleges katonai szolgálatot teljesített, tizedesként szerelt le. Ezután villanyszerelőként dolgozott 28 évig a Kőbányai Porcelángyárban, majd egy évig a Kispesti Gránitgyárban, letartóztatásakor pedig az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyárban.
1956. december közepén, már a statárium kihirdetése után, az egyik munkatársával a Kispesti Gránitgyár trafóházában talált egy géppisztolyt és két töltött dobtárat. Pólya Ferenc 1957 januárjában a fegyvert szétszedte, majd a tárakkal együtt hazavitte és lakásán a szeneskamrában elrejtette. A fegyvert otthon többször elővette, összerakta, tisztogatta. Március 16-án élettársa a munkahelyén az üzemi párttitkárnak beszámolt a lakásukban rejtegetett fegyverről, aki értesítette a rendőrséget.
1957. március 21-én a vele szemben indított büntetőper során jogerősen halálra ítélték.
HU HIM HL – XI.22 – 2138/1957