Szegényparaszti családból származott, szülei gazdasági cselédek voltak. Hat elemi osztályt végzett, majd napszámosként élt. 1915-től végig szolgálta az első világháborút. 1923-ban felvételt nyert a csendőrséghez, ahol az alhadnagyi rendfokozatig vitte. Különböző őrsökön szolgált, majd 1933-ban a pécsi nyomozó osztályra került. 1944 novemberében családjával nyugatra ment. Innen 1945. július 1-én tértek vissza Pécsre. Ezután mezőgazdasági munkával foglalkozott. 1948 áprilisában internálták. Közben 1950-ben a Pécsi Megyei Bíróság felmentette a háborús bűntett vádja alól. 1953 szeptemberében szabadult a recski munkatáborból, de kitiltották Pécsről, ekkor a kaposvári szikvízüzemben helyezkedett el. 1956 elejétől a pécsi aknamélyítő vállalatnál dolgozott. 1957 októberében a Pécsi Megyei Bíróság fegyverrejtegetés bűntette miatt 3 évi börtönre ítélte. Büntetését töltötte, amikor háborús bűntett gyanúja miatt új eljárást indítottak vele szemben.
Csendőrnyomozóként 1941 őszétől 1942 márciusáig részt vett az újvidéki kommunistaellenes nyomozásokban. 1941 októberében Óbecsén személyesen vezette a nyomozást, amely során tíz személyt őrizetbe vettek és bántalmaztak. Ő maga is rendszeresen bántalmazta az őrizetbe vett személyeket. 1941 őszén Fehér Sándor csendőr főtörzsőrmesterrel együtt nyolc letartóztatott partizángyanús személyt Csúrogra kísért és átadta őket a helyi „nemzetőröknek”, akik kivégezték azokat.
1959. július 9-én a Horváth Sándorral és társaival szemben indított büntetőper VII. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-95495