A négy polgári iskola elvégzése után kőművesnek tanult. Kezdetben apja mellett dolgozott, később önállósította magát és Budapesten nagyobb építkezéseken dolgozott. 1938-ban letette a mestervizsgát, majd Kiskunmajsán és környékén kőművesmesterként működött változó létszámú alkalmazottal. 1949-től kőműves szakmunkásként állami építővállalatoknál dolgozott, majd brigádvezető lett. 1952-ben kisebb ingóságok eltulajdonítása címén perbe fogták, védekezését izgatásnak minősítették, ezért három évi börtönbüntetésre ítélték. 1954-ben amnesztiával szabadult. 1956 október végén a Mohácsi-szigeten dolgozott, az árvíz utáni helyreállítási munkákban vett részt.
1956. október 26-án a Mohácsi-szigeten végzett árvíz utáni helyreállítási munkákról hazautazott Kiskunmajsára. Másnap kiment az állat- és kirakodóvásárra, s még délelőtt csatlakozott a tüntetéshez. Tagja volt annak a csoportnak, akik a lakásáról a tanácsházára hurcolta Neményi József tanácsi funkcionáriust, akit az épület előtt már akkor többen bántalmaztak, majd bezárták a pincébe. A tüntetők, köztük Patyi a pártházhoz mentek a párttitkárért, miután nem találták meg, visszatértek a tanácsházához. Ezt követően Neményit felhozták a pincéből és Patyi részvételével addig ütötték, amíg meghalt. Novemberben visszament a Mohácsi-szigetre dolgozni. Amikor november 27-én visszatért Kiskunmajsára őrizetbe vették és előzetes letartóztatásba helyezték.
1957. augusztus 28-án a Patyi Istvánnal és társaival szemben indított bűntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.