Apja igazgató-tanító volt. 1940-ben érettségizett a nyíregyházi reálgimnáziumban. 1943-ban utásztisztként végzett a Bolyai Akadémián. 1944-ben műszaki felderítőként a keleti fronton szolgált, ez év decemberében már magyar területen esett szovjet hadifogságba, ahonnan megszökött. 1947-ben Tolnán honvéd tiszti tanfolyamot végzett. Legmagasabb rendfokozata: utász hadnagy.
1947-ben a tolnai tiszti tanfolyam végeztével levélben igyekezett kapcsolatot teremteni a szlovákiai benderistákkal. Ezt a levelét a politikai rendőrség elfogta, 1947 novemberében letartóztatták, innen azonban megszökött, később pedig illegálisan Ausztriába távozott. A meidlingi menekülttáborban az őt kihallgató angol tisztnek, később pedig a freuenheimi táborban az őt kihallgató amerikai tisztnek magyar katonai, politikai és gazdasági információkat adott át. Kihallgatása alkalmával felajánlotta szolgálatait az amerikai titkosszolgálatnak (CIC). E szerv szolgálatában 1948 folyamán négy alkalommal lépte át illegálisan az osztrák-magyar határt. Magyarországi tartózkodásai során az ország különböző pontjain felkereste volt tiszttársait, és közülük többeket beszervezett hírszerző hálózatába és felszólította őket további személyek beszervezésére, katonai és gazdasági információk, fegyverek és robbanóanyag gyűjtésére, valamint szabotázsakciók végzésére. A tőlük kapott adatokat átadta külföldi megbízóinak. 1949 februárjában belépett az Ausztriában élő magyar emigránsokból alakult Magyar Harcosok Bajtársi Közösségébe, akiknek szintén felajánlotta szolgálatait. Utoljára 1949 májusában tért haza, ám Lövő község közelében a magyar határőrizeti szervek elfogták.
1950. augusztus 4-én a Pásthy Istvánnal és társaival szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként összbüntetésül jogerősen halálra ítélték.