Tisztviselő családból származott, édesapja Miskolcon postaforgalmi igazgató volt. 1953-ban érettségizett, majd a Büki Erdőrendészetnél helyezkedett el, mint figuráns. 1954 márciusától a MÁV-nál dolgozott különféle beosztásokban, majd a Diósgyőri Vasgyárban raktáros lett.
1956. október 26-án részt vett a miskolci rendőrkapitányság épületének elfoglalásában, ahonnan egy gépfegyvert és egy pisztolyt szerzett. Rövid nemzetőrségi szolgálat után a gépfegyverét leadta, a pisztolyt azonban megtartotta. December 10-én a pisztolyt magához vette, majd csatlakozott a borsodi nyomdát elfoglaló fegyveresekhez. Ott találkozott Lukovics Lászlóval, akinek Oláh fegyvert is szerzett. Ezután a Tizeshonvéd utcai karhatalmi laktanyát támadták meg. Amikor az őrség Obrendek Sándor őrnagy vezetésével kiszorította a támadókat, Oláh egy lövést, Lukovics két lövést adott le, amikor is az őrnagyot halálos lövés érte. Később még sikertelenül megtámadtak egy szovjet gépkocsit is.
1957. március 19-én a Lukovics Lászlóval és társával szemben indított büntetőper II. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
Miskolcon az Avasi református temetőben helyezték végső nyughelyére (NÖRI)
HU ÁBTL 3.1.9. V-150360/2.
MNL BAZML – XXV.3.b. – 181/1957