Házasságon kívül született, hatéves koráig menhelyen nevelkedett. Négy elemi iskolát és két ipari iskolát végzett, az Aszódi Javítóintézetben tanulta ki a szabómesterséget. A szakmájában kezdett dolgozni, de a következő évben lopás vádjával börtönbüntetésre ítélték. Nem sokkal szabadulását követően, 1955-ben újabb bűncselekményeket követett el, ezért négy és fél év börtönt kapott.
1956. október 25-én a felkelők szabadították ki a kecskeméti börtönből, majd október 28-án érkezett Budapestre. Október 30-án a lövöldözések hírére a Köztársaság térre ment, mivel nem volt fegyvere, ezért az ostromban tevőlegesen nem vett részt, ezalatt az Erkel Színházban tartózkodott. Az épület elfoglalása után bekapcsolódott a pártház átkutatásában, ekkor szerzett fegyvert. Később segédkezett az épület berendezési tárgyainak a Péterfy Sándor Utcai Kórházba való átszállításában. Az ostrom másnapján csatlakozott a Baross téri nemzetőr egységhez, ahol őrszolgálatot látott el. November 4-én reggel a szovjet támadás hírére a Szabadság szállóban tüzelőállást elfoglaló egységhez osztották be. A szálló miután belövést kapott, a csoporttal a Garay utcába ment. November 5-én részt vett a Divatcsarnok kifosztásában, majd november 9-én hazaindult. Útközben szovjet katonák igazoltatták, és két napra őrizetbe vették. Miután kiengedték, visszament a Péterfy Sándor Utcai Kórházba, ahol őrséget adott és részt vett Angyal István röplapjainak a terjesztésében. November 16-án a karhatalom ott vette őrizetbe és átadták az ügyészségnek a korábbi büntetésének letöltésére.
1958. november 25-én a Galgóczi Zoltánnal és társaival szemben indított bűntetőper VII. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-144360/1-4
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU ÁBTL 4.1. A-1264 – I. fokú ítélet jóminőségű másolata
HU BFL XXV – 4.f.9. – 8068/1958