Házasságon kívül született, tizenhárom éves koráig menhelyen nevelkedett, majd a Budai Jó Pásztor Zárdába került, ahol nyolc általános iskolai osztályt végzett. Miután felszámolták az intézményt, hajléktalan lett. 1948-ban csavargásért két évi javító-nevelő munkára ítélték, büntetését a Rákospalotai Leánynevelő Intézetben töltötte. 1953-ban férjhez ment, 1955-ben azonban külön költöztek, majd megismerkedett Nagy Józseffel, aki főként lopásokból meglehetős jólétet teremtett mindkettőjüknek. Nagy letartóztatása után Bakosné a Telefongyárban, majd a Ganz Vagongyárban betanított munkásként dolgozott és prostitúcióból egészítette ki jövedelmét. A forradalom kitörésekor harmadik gyermekével volt várandós.
1956. október 23-án Budapesten a Nyugati pályaudvarnál csatlakozott a tüntetőkhöz, majd részt vett valamennyi nagyobb méretű fővárosi akcióban, ott volt a Kossuth téri tüntetésen, a rádió épületének ostrománál. Eleinte csak az élelmezésben és a sebesültek ellátásában segédkezett. Később a Baross utcai csoporthoz csatlakozott és október 29-én a Baross utca 43. számú ház második emeletéről támadták a Keleti pályaudvarhoz érkező szovjet katonai egységeket. A szovjetek viszonozva a tüzet, szétlőtték a házat, ahonnan kénytelenek voltak elmenekülni. Október 30-án az MDP Budapesti Pártbizottsága székházánál zajló lövöldözés hírére társaival a Köztársaság térre ment. A megsebesült Galgóczi Zoltánt elkísérte a Péterfy Sándor utcai Kórházba, onnan együtt mentek vissza a Köztársaság térre, ahol segédkezett a székház kifosztásában és az épület védőinek bántalmazásában, majd a kivégzettek tetemeinek meggyalázásában. November 3-án csatlakozott a Royal szállóban lévő csoporthoz, azonban november 5-én a harcok elől elmenekülve otthagyta a fegyvereseket. Többed magával a környéken kifosztottak néhány üzletet. 1957. március 15-én egy étteremben letépte a vörös zászlós dekorációt. Őrizetbe vették, de a Tolnai Lajos utcában a politikai rendőrség nem tudott az ügyével foglalkozni, ezért szabadon engedték, ötvenhatos cselekményeiért augusztus 7-én vették őrizetbe.
1958. november 25-én a Galgóczi Zoltánnal és társaival szemben indított bűntetőper IV. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-144360/1-4
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU ÁBTL 4.1. A-1264 – I. fokú ítélet jóminőségű másolata
HU BFL – XXV– 4.f.9. – 8068/1958