Munkáscsaládból származott, édesapja bányász, majd kazánkovács volt. Hat elemi osztályt végzett, majd kovácstanonc lett, de a tanulmányait nem fejezte be. 1944-ben önként jelentkezett katonának a „Hunyadi” hadosztályhoz. 1947-ben Ausztriába szökött, ahol Horváth István néven napszámosként dolgozott. 1951 októberében a csornai határőrök őrizetbe vették. A Győri Járásbíróság tiltott határátlépés és embercsempészés miatt 5 évi börtönbüntetésre ítélte. 1956 márciusában szabadult, majd a veszprémi TEFU-nál helyezkedett el gépkocsiszerelőként.
1956. október 23-a után nemzetőrnek jelentkezett Veszprémben. Először őrszolgálatot teljesített a peremartoni gyártelepen, majd november 4-én, miután a szovjet hadsereg bevonult Veszprémbe, a várból tüzelt a szovjet katonákra. A túlerőt látva visszavonult a Pápai úti laktanyába, majd gépkarabélyát és mintegy 100 lőszert magánál tartva hazament lakására. Később visszament a laktanyába, ahonnan újabb fegyvereket és lőszert vitt haza. Összesen két géppisztolyt, két hadipuskát, egy kézigránátot és 420 különböző lőszert rejtegetett magánál, amiket a december 11-én elrendelt rögtönbíráskodás alapján be kellett volna szolgáltatnia a hatóságoknak. Ezt azonban nem tette meg, mert a fegyvereket később a karhatalom vagy a szovjet katonák ellen akarta használni.
1957. április 5-én az ifj. Császár Józseffel és társával szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-81482
HU ÁBTL 3.1.9. V-143722
HU HIM HL – XI.29 – B. 1003/1957