Gády Béla

Értelmiségi családból származott, édesapja szabadalmi bíró volt. 1916-ban érettségizett Budapesten, majd jogi tanulmányokba kezdett, azonban 1917-ben bevonult katonai szolgálatra. Olasz hadifogságba esett. A hazatérését követően az egyetemi tanulmányainak folytatása miatt belépett az egyetemi csendőrtiszti zászlóaljba. 1921-ben szerezte meg a jogtudományi doktorátust. A jogi pályán helyezkedett el, 1929-ben kinevezték királyi ügyésznek, 1933-ban az Igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztályára helyezték. 1939-ben kinevezték ítélőtáblai bírónak, azonban továbbra is dolgozott a törvényelőkészítő osztályon.
1928-ban egyéves tanulmányútra küldte az Igazságügyminisztérium Olaszországba. Tapasztalatairól több esetben tartott előadást és írt cikket. 1932-től 1937-ig tagja, majd ügyvezetője volt a Magyar Jövő Szövetségnek, amely a tudományegyetem csendőrtiszti zászlóaljának tagjaiból alakult. 1941 novemberétől 1943 végéig főszerkesztője volt a Külügyminisztérium által támogatott Rivista d’Ungheria című olasz nyelvű lapnak, amelynek célja a magyar viszonyok olaszországi megismertetése és a magyar-olasz viszony elmélyítése volt. 1944 novemberében Szombathelyre települt, majd 1945 márciusában Ausztriába ment, ahol az amerikai hatóságok őrizetbe vették, majd 1946. március 3-án átadták a magyar hatóságoknak.
A Budapesti Népbíróság 1946. szeptember 18-án népellenes bűntett miatt 7 évi fegyházbüntetésre ítélte. Másodfokon, a Népbíróságok Országos Tanácsa 1947. december 16-án büntetését 5 évi börtönre változtatta. 1951. március 12-én szabadult a Szegedi Országos Börtönből, azonban azonnal a kistarcsai internálótáborba szállították.