Öt elemi osztályt végzett. Az első világháború után csatlakozott a Vörös Hadsereghez és részt vett a felvidéki harcokban. A Tanácsköztársaság bukása után leszerelt és egy gépgyárban helyezkedett el. 1921-ben jelentkezett Héjjas Iván különítményébe, ahol 1924-ig határvédelmi szolgálatot látott el. 1935-ben belépett az Ébredő Magyarok Egyesülete fegyveres alakulatába, ahol katonai kiképzést kapott. Innen kétévi szolgálat után kilépett, mivel az ígérettel ellentétben nem helyezték állásba. 1937 végén belépett a Magyar Nemzeti Szocialista Pártba, ahol kinevezték pártszervezőnek és megbízták az Augusztatelep megszervezésével. 1938-tól többször behívták néhány hónapra katonai szolgálatra, részt vett a felvidéki, az erdélyi és a délvidéki bevonulásokban. Mivel tartósan nem tudott elhelyezkedni, 1939 januárjában jelentkezett a Rongyos Gárdához, ahol küldöncnek alkalmazták. A Gárda segítségével 1940 februárjában elhelyezkedett a budapesti gázműveknél.
1937-ben belépett a Magyar Nemzeti Szocialista pártba, ahol pártszervezői megbízást kapott.
1942 augusztusában őrmesteri rendfokozatban a 109/6. számú munkásszázadhoz vezényelték, ahol hamarosan szolgálatvezető altiszti beosztást kapott. A századot szeptemberben Darnicába küldték fakitermelő munkára. 1943 októberében áthelyezték szolgálatvezetőnek a Ferencvárosi pályaudvaron foglalkoztatott 109/10. számú munkaszolgálatos századhoz. Az alakulatot 1944 májusában Turkára vezényelték. A munkák irányítása közben a munkaszolgálatosokat folyamatosan bántalmazta, sanyargatta, a számukra biztosított élelmiszer egy részét nem osztotta ki, hanem saját céljaira felhasználta.
1945-ben jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-120377