Három elemi osztályt végzett. 1938-ban belépett a Nyilaskeresztes Pártba, egyben az Andrássy út 60. szám alatti pártközpontban altisztként, míg felesége takarítónőként kezdett dolgozott. Az épületben szolgálati lakást is kaptak. 1940-től az épület portása, 1943-tól már a kapuőrség parancsnoka volt. Egy időben a nyilas újságíró, Omelka Ferenc személyi védelmét is ellátta. 1944 decemberében Ausztriába menekült, ahol szovjet hadifogságba esett.
A nyilas hatalomátvételt követően kinevezték nyilas pártszolgálati nyomozónak, így már előállításokat is elrendelhetett. A vallatások során parancsot adott a pártszolgálatosoknak a kegyetlenkedésre, amelyben ő maga is részt vett. 1944. november 26-án egy előállított személybe – akinek további sorsa ismeretlen – kétszer belelőtt. December 13-án két személy megverésére adott parancsot, majd utasítására mindkettőjüket a Dunába lőtték, egyikük azonban életben maradt. 1944 decemberében Kaposvárra menekült, ahol kopjafőhadnagyi rangot kapott.
1946. szeptember 9-én a vele szemben indított büntetőper során jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 2.5.2. 240/69
HU ÁBTL 3.1.9. V-104277
HU BFL − XXV.1.a.1 − 4636 − 1945