Apja 32 katasztrális hold területen gazdálkodott. Iskoláit Székesfehérváron kezdte, 1919-ben a pápai bencés gimnáziumban érettségizett, 1930-ban befejezte teológiai és bölcsészeti tanulmányait. 1923-ban belépett a ciszterci rendbe, öt évvel később pappá szentelték. 1930-tól káplán volt Somlóvásárhelyen, majd Mezőfalván. 1936-tól a pécsi ciszterci gimnáziumban tanított történelmet és latin nyelvet. 1937-től plébános volt Nagyesztergáron. 1939-től a bajai ciszterci gimnáziumban tanított. 1946-ban 6 hónapra internálták, mert „régi könyvből” tanította a történelmet. Szabadulása után Nagyvenyimre került, ahol plébánosként szolgálta a közösséget nyugdíjazásáig, 1951 novemberéig. Ezután is a településen maradt és a plébánián segédkezett.
1948 márciusában meglátogatta egyik volt tanítványa, Kosztolányi József és felkérte, hogy támogassa a népköztársaság megdöntésére irányuló illegális fegyveres szervezkedésüket. Arra kérte Pappot, hogy Nagyvenyim környékén ajánljon számára olyan személyeket, főleg fegyverek használatára kiképzett csendőröket, akik a szervezkedés szempontjából megbízhatónak számítanak. Papp több személyt ajánlott Kosztolányi figyelmébe.
1953. július 7-én a vele szemben indított büntetőper során elsőfokon 3 évi börtönbüntetésre ítélték.
HU ÁBTL 2.2.1. I/1.7/1173.
HU ÁBTL 2.6.1. – I. s. – 2. t. – sz. n. – Halottak könyve
HU ÁBTL 3.1.9. V-105972