Marosvásárhelyen végezte el a gimnázium nyolc osztályát. 1946-ban az érettségi után illegálisan átjött Magyarországra és beiratkozott a budapesti műegyetemre. 1950 áprilisában külföldi fizetési eszközökkel való üzérkedés bűntette miatt letartóztatták és 4 évi börtönre ítélték, az egyetemről pedig kizárták. Szabadulása után, 1953 áprilisában az Élelmiszeripari KTSZ gépjavító részlegnél normás munkakörben helyezkedett el, majd 1954 nyarán áthelyezték a Földművesszövetkezetek Országos Központjához (FOK). 1955 áprilisától néhány hónapig a Hunnia Filmgyárban statisztaként, júniustól novemberig a Késes és Köszörűs KTSZ-ben csiszolóként, majd 1956. július végéig egy kisiparos fémdíszmű műhelyében dolgozott. 1956 nyarától állásnélküli volt.
1956. december elejéig otthon tartózkodott, semmilyen akcióban nem vett részt, ekkor családjával Ausztriába szökött. Bécsben Marényi Ernővel együtt az amerikai nagykövetség épületében kapcsolatba került az amerikai hírszerző szervek beosztottjaival és anyagi ellenszolgáltatásért vállalkozott magyarországi katonai térképek megszerzésére és kicsempészésére. December 29-én Marényivel és még két ismerősével visszaszökött Magyarországra. A térképek megszerzéséről főként Marényi tárgyalt Budapesten a Térképészeti Intézetben szolgálatot teljesítő két régi ismerősével, Horváth Andor és Márkus Imre honvéd alezredessekkel, néhány megbeszélésen azonban Kovács is jelen volt. A két honvédtiszt végül elutasította a kérésüket és feljelentette Marényiékat.
1957. szeptember 27-én a Kovács Istvánnal és társával szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU HIM HL – XI.22 – 0039/1957