Munkás családból származott. Pakson elvégezte a nyolc általános iskolát, majd 1951-ig különböző helyeken segédmunkásként dolgozott. 1951 őszétől a Komlói Szénbányászati Trösztnél volt vájártanuló, majd csillés. 1953-ban a tervgazdaság érdekeit sértő bűntett miatt 10 havi javító-nevelő munkára ítélték. 1953 szeptemberében Győr környékén tiltott határátlépést kísérelt meg, ezért a Szekszárdi Járásbíróság 1 évi és 6 havi börtönre ítélte. 1955 áprilisában szabadult, majd néhány hónapig a Hidasi Szénbányában dolgozott. 1955 novemberében bevonult tényleges katonai szolgálatra, de egészségügyi okok miatt 1956 áprilisában leszerelték és visszament a bányába dolgozni. 1956 júniusában Bucsu községnél Ausztriába szökött, de október 28-án Sopronnál visszajött Magyarországra. 1957 júliusától több helyen dolgozott rövid ideig, utoljára a Pécsi Szénbányákban. 1958. október 24-én Sopronnál ismét Ausztriába akart szökni, de társával együtt elfogták őt a magyar határőrök.
1956. június 19-én Bucsu község közelében átlépte az osztrák-magyar határt, majd Oberwart és Graz érintésével október elején Nyugat-Németországba szökött, ahol az amerikai hírszerző szolgálatnak információkat szolgáltatott a katonai szolgálata alatt szerzett tapasztalatairól. Október 28-án Ágfalva községnél az „imperialista hírszerző szervek” megbízása alapján azzal a céllal tért vissza Magyarországra, hogy fegyveresen harcoljon a szovjet hadsereg ellen. Budapesten felkereste a Szabó János irányítása alatt álló nemzetőrséget és csatlakozott a Maros utcában székelő Széna téri felkelő csoporthoz. November 2-án azt a parancsot kapták, hogy az Államvédelmi Hatóság emberei által a Külügyminisztériumban fogvatartott felkelőket ki kell szabadítani. Kolonics társaival behatolt az épületbe és lefegyverezték az ott lévő alkalmazottakat, fogva tartott személyeket azonban nem találtak. November 3-án a szobi rendőrkapitányságról elhozták az ott őrzött Sarkadi István ügyészt és átadták a Corvin közi fegyveres csoportnak, akik őt kivégezték. Később a Schmidt-kastélyban lévő fegyveres csoporthoz csatlakozott, ahol részt vett a Bécsi úton a fővárosba visszatérni szándékozó szovjet katonai alakulatok elleni harcokban. A kastélyból való távozása előtt a korábban odavitt élelmiszerekből nagyobb mennyiséget magához vett. 1958. október 24-én élettársával együtt Sopronnál ismét Ausztriába akart szökni, de elfogták őket a magyar határőrök.
1959. május 4-én a vele szemben indított büntetőper során jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma