Három elemi osztályt végzett, majd mint a család többi tagja bányász lett a sajószentpéteri bányában. 1946-ban és 1947-ben még fiatalkorúként lopásokat követett el, amiért a Miskolci Városi Bíróság 6, illetve 3 havi fogházbüntetésre ítélte. Ezt követően 2 évig javítóintézetben is volt. 1949-ben ismét a sajószentpéteri bányába jelentkezett munkára. 1950 és 1953 között sorkatonai szolgálatát töltötte a soproni határőrségnél. Leszerelése után egy ideig ismét bányászként dolgozott, azonban 1954-ben lopás és közveszélyes munkakerülés miatt 4 havi börtönre ítélték, majd 1956 áprilisában ékszerlopás miatt újból eljárás indult ellene. 1956 szeptemberben a kurityáni bányába ment dolgozni.
Miskolcon 1956. október 25-én csatlakozott az Egyetemváros felé vonuló tüntetőkhöz, akik szovjetellenes jelszavakat hangoztattak, majd részt vett a nagygyűlésen. Október 27-én ott volt a megyei börtön épületénél, ahol az előző napon letartóztatott rendőrök elítélését követelte, a foglyokat a megyei tanácsra kísérésük közben bántalmazta. Később betörtek az épület tanácstermébe és ő is közreműködett abban, hogy Antal Gyula rendőr törzsőrmestert letaszítsák az erkélyről az utcára, ahol a tömeg agyonverte.
1957. július 17-én a Balázs Gézával és társaival szemben indított büntetőper III. rendű vádlottjaként összbüntetésképpen jogerősen halára ítélték.
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU BFL – XXV.4.a.7 – 1057/1957