Értelmiségi családból származott, apja tanácselnök volt a Budapesti Törvényszéken. Gimnáziumot, majd jogtudományi egyetemet végzett. 1939-ben bevonult tényleges katonai szolgálatra. 1941-ben részt vett a délvidéki bevonulásban. 1941-ben került a csendőrséghez, ahol századosi rendfokozatot ért el. 1944 májusától a nagyváradi gettó nyomozócsoportját vezette. 1944 szeptemberétől a keleti fronton teljesített szolgálatot. Budapest ostromakor hadifogságba esett. Közben Romániában háborús bűntett miatt távollétében halálra ítélték. 1950 decemberében tért haza a Szovjetunióból, felülvizsgálat után Kazincbarcikára internálták. 1953-ban szabadult, ezután segédmunkásként dolgozott. 1959 januárjában közbiztonsági őrizet alá helyezték.
1944-ben a nagyváradi gettóban összezsúfolt személyek értékeinek összegyűjtésére létrehozott ún. „vagyonfelkutató nyomozócsoport” parancsnokaként kb. 30-40 civil ruhás nyomozó tevékenységét irányította, akik a nyomozás eredményességének érdekében súlyosan bántalmazták az őrizetbe vett személyeket.
1959. augusztus 11-én a vele szemben indított büntetőper során jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-20283
HU ÁBTL 3.1.9. V-145393