A hat elemi osztály elvégése után lakatostanoncnak szerződött. Tanoncévei után, 1938 augusztusában Budapesten a Gyömrői úti Siemens gyárban kezdett el dolgozni, majd 1940 júniusától Győrben lakatosként helyezkedett el a MÁVAG hídműhelyében. 1941-ben belépett a Magyar Szociáldemokrata Pártba. 1944 szeptemberében besorozták katonának és Németországba vitték, ahonnan megszökött. 1945 márciusában Egerben fogságba került, ahonnan 1946 februárjában tért haza. 1946-ban a szociáldemokratáktól átlépett az Magyar Kommunista Pártba. 1946 és 1948 között a dolgozók esti iskolájában elvégezte a polgári iskola négy osztályát. 1948-ban a kommunista párt támogatásával jelentkezett a hadseregbe, ahol hathónapos osztályparancsnoki tanfolyamot végzett a Kossuth Akadémián. Tanulmányai végeztével századosi rendfokozatot szerzett és Esztergomban ezredparancsnoki beosztást kapott. 1951 és 1952 között elvégezte Moszkvában a Sztálin Akadémiát. Ezt követően alezredesi rendfokozattal a 11. gépesített hadtest törzsfőnökének osztották be Budapestre. 1954 őszétől 1956 novemberéig az esztergomi 7. gépesített hadosztály parancsnoka volt ezredesi rendfokozatban.
1956. október 23-án parancsára Budapestre vezényelték az esztergomi 51. légvédelmi tüzérosztályt rendfenntartás céljából, a fővárosban tevékenykedő civil fegyveres csoportok megfékezésére. A „Forradalmi Katonai Tanács” megválasztása után átállt a felkelőkhöz. A Kilián laktanyában felkereste Maléter Pál honvédelmi minisztert, majd az átállást közölte az esztergomi helyőrséggel is és úgy nyilatkozott, hogy a 7. gépesített hadosztály harcolni fog a szovjetek ellen. Október 31-én a vezérkari eligazítás után rendelkezett a Budán lévő államvédelmi beosztottak felderítéséről, lefegyverzéséről és elfogásáról. November 1-jén intézkedett Budapest külső körleteinek lezárásáról, a főútvonalaknál tüzéregységeket helyeztetett el azzal a céllal, hogy megakadályozzák a szovjet hadsereg visszajövetelét a fővárosba. Ennek következtében november 4-én a pesterzsébeti Juta-dombnál és a Nagytétényi úton felállított tüzéregységek harcba bocsátkoztak a szovjet haderővel. November 2-án Maléter kinevezte a kormányőrség parancsnokává, ezért hadosztályparancsnoki teendőit másnak adta át. November 3-án este a kormányküldöttség kísérőjeként Tökölre ment, hogy a szovjetekkel tárgyaljanak, a szovjetek azonban a küldöttség többi tagjához hasonlóan őt is lefegyverezték és foglyul ejtették.
1958. november 13-án a Mecséri Jánossal és társaival szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-143682/1-7
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU HIM HL – XI.22. – 031/1958