Munkáscsaládból származott, édesapja a Salgótarjáni Tűzhelygyárban dolgozott. A három polgári iskolát Salgótarjánban végezte el, majd a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban lett ipari tanuló. A segédvizsga letétele után 1953-ig vasesztergályosként ott dolgozott. 1953-ban ugyancsak vasesztergályosnak a salgótarjáni MÁVAUT-hoz került. 1953 őszén a Sátoraljaújhelyi Határőrséghez behívták katonai szolgálatra, ahonnan 1956 novemberében szerelt le. Leszerelése után visszament a tűzhelygyárba dolgozni, onnan 1957 nyarán áthelyezték a MÁV fűtőházához.
1956. október 29-én Ózdon a susai határőrőrsről érkezett határőrökkel együtt Magyar Zoltán határőr őrvezető kezdeményezője volt és fegyveresen részt vett az államvédelmi beosztottak és rendőrtisztek elfogásában. A Kaszinó előtti téren az összegyűlt tömeg agyonverte, majd felakasztotta Horváth József államvédelmi hadnagyot. Ennél Magyar Zoltán is jelen volt. Ugyanaznap Varga Béla, Tarjáni Bertalan és Kolozsi István a polgári ruhában menekülő Cs. Nagy Zsigmond rendőr századost megkötözték, majd Magyar közreműködésével autóval a munkástanács elé szándékozták vinni. Amikor a Kaszinó előtti térre értek, Cs. Nagyot a lázongó tömeg kirángatta a kocsiból, akit a helyszínen meggyilkoltak, majd felakasztották. Magyar a bántalmazásban nem vett részt. Később visszament a szolgálati helyére, ahonnan lőszert és kézigránátot vett magához.
1958. október 17-én a Kolozsi Istvánnal és társaival szemben indított büntetőper II. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HIM HL – XI.27. – 141/1958