A polgári iskolát Budafokon végezte el, majd két évet járt a felsőipari iskolába. Tanulmányai befejezése után betanított munkáskánt különböző helyeken alkalmi munkákat vállalt. 1939-től 1941-ig tagja volt a Nyilaskeresztes Párt budafoki szervezetének. 1945 után több munkahelyen dolgozott esztergályosként, majd gyártáselőkészítőként, végül a Diósdi Csapágygyárban diszpécserként. A Budapesti Központi Járásbíróság mint büntetőbíróság 1953. május 11-én a demokratikus államrend alapintézménye elleni izgatás büntette miatt 4 évi börtönre ítélte. A Budapesti Megyei Bíróság mint fellebbviteli bíróság az ítéletet jóváhagyta. 1956 januári szabadulása után az 1958 márciusi letartóztatásáig a Csepeli Vas- és Fémműveknél volt segédmunkás, kezdetben az öntödében, később az épületelemgyárban. 1950-től tagja volt a Magyar Dolgozók Pártjának, 1952 novemberében kizárták a pártból.
Az 1956-os forradalomban csak október 23-án a műszaki egyetemisták tüntetésein vett részt, a Bem téren és a Kossuth téren meghallgatta a beszédeket, majd hazament. A forradalom leverése után, 1957 májusában Czermann Lajos volt rabtársán keresztül megismerkedett F. Nagy Csabával, aki az Ausztriában tartózkodó Lengyel Alfonz emigráns újságírótól, volt rabtársuktól hozott levelet. Lengyel arra kérte őket, hogy az ENSZ Ötös Bizottsága előtti „magyar ügy” tárgyalásához gyűjtsenek adatokat, amit elvállaltak. Czermannal elhatározták, hogy ismerőseik köréből beszerveznek néhány megbízható embert, azonban ezek a beszervezési kísérletek sikertelenek voltak. Czermannt 1957 júliusában őrizetbe vették, ezt követően Lukács egyedül szervezte az adatgyűjtést. 1957 novemberében Tumbász Ákos volt politikai elítélt segítségével Lukács megszerezte a Csepeli Vas- és Fémművek belső telefonkönyvét, amit átadtak F. Nagy Csabának. A letartóztatás elől bujkáló Tumbász kérésére 1957 decemberében Tapolyi névre kiállított hamis személyi igazolványt szerzett.
1959. január 7-én a Lukács Lászlóval és társaival szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-146247/1-2
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU HIM HL – XI.22 – 0054/1957