Munkáscsaládból származott, apja bádogos és vízvezetékszerelő volt. 1938-ban menhelyre került. Nyolc elemi osztály végzett, majd kitanulta a pék szakmát. 1945 februárjában leventeként Nyugatra vitték, francia fogságba esett, ahonnan 1948 májusában tért vissza Magyarországra. 1950-től 1953-ig katonai szolgálatot teljesített, ez alatt többször volt büntetve. Leszerelése után a Fővárosi Tégla- és Cserépüzemben dolgozott segédmunkásként. 1954-ben könnyű testi sértés bűntette miatt 4 évi börtönre, majd még ebben az évben társadalmi tulajdon jogtalan eltulajdonításának bűntette miatt 1 évi börtönre ítélték. Elítéltként előbb a tólápai, majd az oroszlányi szénbányában dolgozott.
1956. október 26-án fegyveres szabadították ki az oroszlányi büntetésvégrehajtási intézetből. Másnap Budakeszin katonatisztek őrizetbe vették, mivel nem tudta magát igazolni. Október 31-én többedmagával szabadlábra helyezték és utasították, hogy szerezzen magának igazolványt. Így került a Fő utca 70-78. szám alatti épületbe, ahol Butkovszky Emánuel parancsnok felszólítására csatlakozott az épületben működő fegyveres csoporthoz. Géppisztolyt és igazolványt kapott, majd Butkovszky megbízta annak az egységnek a vezetésével, amely államvédelmi beosztottak felkutatásával és előállításával foglalkozott. Embereivel több államvédelmi beosztottat őrizetbe vettek és beszállítottak a Fő utcai épületbe. November 4-én egy fegyverekkel és lőszerrel megrakott tehergépkocsin elhagyta az épületet, majd a tehergépkocsit elvitte a Bécsi összekötő útnál csoportosuló fegyveresekhez.
1958. január 27-én a Berecz Györggyel és társaival szemben indított büntetőper II. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-144135/2
HU ÁBTL III. 9.2. VII. t. - sz.n. - Elítéltek létszáma
HU HIM HL – XI.22 – B. I.0106/1957