A nyolc általános iskola elvégzése után Budapesten ipari tanuló lett a Ganz Vagon- és Gépgyárban, majd 1955-ig itt dolgozott géplakatos-segédként. Ekkor bevonult tényleges katonai szolgálatra Rákospalotára, a 33. honi légvédelmi tüzérezredhez osztották be. 1951 és 1956 között a DISZ tagja volt. 1957. március 18-án katonai szolgálata alatt vették őrizetbe.
1956. október 24-e után a 33. honi légvédelmi tüzérezredet Dunakeszire vezényelték az ottani vagongyár védelmére. Október 30-án felső parancsra két üteget Dunakeszi határában helyeztek el, hogy megakadályozzák a szovjet csapatoknak Budapestre történő bevonulását. Október 31-én a helyi nemzeti bizottságnak a tüzelőállásnál tartózkodó néhány tagja rálőtt a Budapest felé haladó szovjet üzemanyag-szállító kocsira és tehergépkocsira, aminek következtében a tehergépkocsi megsérült és megállt. A katonai konvoj tisztje egyezkedni próbált a lövegparancsnokkal, hogy tovább haladhassanak. Miután a sikertelen tárgyalásról a magyar parancsnok visszatért, Korsós tartalékos őrvezető mint a löveg 2-es kezelője, akinek a feladatát képezte a löveg betöltése, bajtársai segítségével négyszer célzott lövést adott le a szovjet tehergépkocsira, majd teljesen önhatalmúlag addig tüzelt, amíg társai lőszert továbbítottak számára. A lövések következtében a kocsi kigyulladt, két szovjet katona bennégett, a kimenekült katonákat pedig egy kivétellel agyonlőtték, köztük a szovjet tiszt is életét vesztette.
1958. augusztus 5-én a Kampf Istvánnal és társaival szemben indított büntetőper III. rendű vádlottjaként összbüntetésképpen jogerősen halálra ítélték.
Később újratemették a dunavecsei református temetőben.
HU ÁBTL 3.1.9. V-146734
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU HIM HL – XI.22 – 315/1958