Az öt elemi osztály elvégzése után nem tanult szakmát, hanem alkalmi munkákból élt. 1942-ben behívták katonának, a következő évben azonban megszökött, amiért a hadbíróság 3 évi és 6 havi börtönre ítélte. 1946. október 6-án a miskolci törvényszék bűnjel kamrájának feltörése miatt statáriális eljárásban 15 évi fegyházra ítélték, 1948 novemberében azonban feltételesen szabadlábra helyezték. Később lopás miatt kétszer volt büntetve, majd 1954-ben hatóság elleni erőszak miatt 1 évi és 6 havi börtönre ítélték, amit a várpalotai rabmunkahelyen kellett letöltenie. 1956. július 8-án szabadult és letartóztatásáig Miskolcon az Építőanyag Fuvarozó Vállalatnál volt rakodómunkás.
Miskolcon 1956. október 25-én részt vett az Egyetemvárosba vonuló tüntetésen és az ottani tömeggyűlésen. Október 26-án ott volt a megyei rendőrfőkapitányság épülethez vonuló tömegben, akik követelték az előző napon letartóztatottak szabadon engedését, s miután a rendőrök tüzet nyitottak a tüntetőkre, részt vett a rendőrség épületének ostromában. Többedmagával bántalmazta Gáti Gyula rendőr alezredest, megforgatta az eszméletlen férfit az elhullott lovak vérében, majd segédkezett abban, hogy az alezredest a nyakánál fogva egy teherautó után kössék és a szovjet emlékműhöz vonszolják, ahol a már élettelen testet felakasztották.
1957. július 17-én a Balázs Gézával és társaival szemben indított büntetőper VII. rendű vádlottjaként összbüntetésképpen jogerősen halára ítélték.
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU BFL – XXV.4.a.7 – 1057/1957