Apja irodafőtisztként dolgozott a Belügyminisztériumban, majd a Belügyi Népbiztosságnál. Ő maga nyolc elemi iskolát végzett Budapesten, majd 1928-ban szülei a kőszegi Hunyadi Mátyás reáliskolai nevelőintézetbe iratták be, ahonnan 1936-ban csapatszolgálatra került. 1937-ben beiratkozott a Ludovika Akadémiára. 1939-ben avatták hadnaggyá, majd a csendőrséghez jelentkezett szolgálatra. 1940-ben csendőrtiszti tanfolyamot végzett. 1942. július 1-jén oktatóként az ungvári csendőriskolához került. 1942. december 20-án a 108. hadtápzászlóalj tábori csendőrszakaszának parancsnokává, majd 1943. február 22-én csendőr főhadnagyként a visszavonuló magyar hadsereg hadtápparancsnoka mellé az I/b. osztály vezetőjévé nevezték ki. 1943 tavaszán a magyar megszálló erők tábori bírósága hivatali sikkasztás bűntette és más bűntettek miatt 7 évi fegyházbüntetésre ítélte. 1944 márciusában szabadon bocsájtották és honvédként besorozták a 21. gyalogezredhez. A visszavonulás során Szentgotthárdnál egy újonckiképző ezredhez került. Németországban angol hadifogságba esett, ahonnan 1945. december 20-án tért vissza Magyarországra. 1946-ban a Weiss Manfréd-féle gépgyárban dolgozott. Mivel az ellene lefolytatott nyomozás során nem tudták bizonyítani az általa feltételezetten elkövetett bűncselekményeket, ezért 1947. február 26-án internálták.
1943 első hónapjaiban az ukrajnai Nyezsinben két munkaszolgálatost megkorbácsolt, majd agyonlőtt. Több munkaszolgálatost saját kezűleg súlyosan bántalmazott, vagy bántalmazásukra parancsot adott.
1947. november 10-én a vele szemben indított büntetőper során jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 2.5.3. 65883/1947
HU ÁBTL 3.1.9. V-55442
HU ÁBTL 3.1.9. V-87232
HU ÁBTL 3.1.9. V-112545
HU BFL – XXV.1.a – 2071 – 1947