1913-ban jogtudományi doktori címet szerzett. Az első világháború alatt harctéri szolgálatot teljesített. 1918-ban pénzügyi szakvizsgát tett, majd a Székesfővárosi Pénzügyigazgatóságon kezdett dolgozni. 1921-ben a Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete titkára, később főtitkára lett. 1926-ban a Magyar Nemzeti Bank közigazgatási tanulmányi statisztikai osztályának vezetője, 1928-ban a bank igazgatója lett. 1932-ben Gömbös Gyula kinevezte pénzügyminiszterré. 1935-ben kinevezték a Magyar Nemzeti Bank elnökévé. 1938-ban a Darányi Kálmán vezette kormány tárcanélküli közgazdasági minisztere lett. Darányi lemondása után, 1938. május 14-én a kormányzó kinevezte miniszterelnöknek. E tisztséget 1939 februárjáig viselte. 1940-ben megalapította a jobboldali nézetű Magyar Megújulás Pártját, ami később a Magyar Nemzeti Szocialista Párttal lépett szövetségre. 1944 májusában ismét kinevezték tárcanélküli gazdasági miniszternek. Részt vett a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetsége megalakításában, amelynek elnöke lett. 1944 augusztusában lemondott miniszteri hivataláról. 1945 tavaszán Ausztriába menekült, ahol később amerikai hadifogságba esett. Ők 1945. október 3-án háborús bűnösként átadták a magyar hatóságoknak.
Politikai tevékenységével elősegítette Magyarország fokozottabb belesodródását a háborúba. 1940-ben megalakította a fasiszta jellegű Magyar Megújulás Pártját, majd szövetségre lépett a Magyar Nemzeti Szocialista Párttal. Közreműködött a nyilasokat támogató Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetsége létrehozásában. A háborút támogató nézeteit számos újságcikkben terjesztette. Miniszterelnöksége alatt támogatta a zsidókat hátrányosan érintő törvények meghozatalát.
1946. február 4-én a vele szemben indított büntetőper során jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-55184/a
HU ÁBTL 3.1.9. V-55184/2