Földműves családból származott. 1926-ban önként jelentkezett a csendőrség kötelékébe, ahol a főtörzsőrmesteri rendfokozatot érte el. Több szolgálati helyet követően 1937-től 1944 októberéig nyomozóként a Budapesti Központi Csendőr Nyomozó Parancsnokság Törzsosztályánál teljesített szolgálatot. A nyilas hatalomátvételt követően a Nemzeti Számonkérés Szervezetének nyomozója volt. 1945 márciusában nyugati irányba elhagyta az országot, majd amerikai hadifogságba esett. Innen 1945 decemberében tért haza. 1946 februárjában internálták, azonban a berettyóújfalui internálótáborból megszökött. Közel 10 évig rokonainál bujkált, majd önként jelentkezett a hatóságoknál.
A Budapesti Központi Csendőr Nyomozó Parancsnokság beosztottjaként a kommunistaellenes nyomozások egyik irányítója volt. 1937-ben Orosházán és Soroksáron folytatott nyomozásokat. Később Erdélybe vezényelték, Marosvásárhelyen és Besztercén irányításával több száz kommunista gyanús személyt vettek őrizetbe. 1941-ben Újvidéken és Óbecsén folytatta hasonló tevékenységét. A nyomozások során súlyosan bántalmazta az eljárás alá vont személyeket. 1944-ben Budapesten az Andrássy laktanyában és Soroksár-Újtelepen nyomozott a kommunisták felderítése érdekében. 1944 októberétől a Nemzeti Számonkérés Szervezeténél szolgált.
1959. július 9-én a Horváth Sándorral és társaival szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-145849
HU ÁBTL 3.1.9. V-145849/3